Test, lélek, szellem (antropozófiai alapok)
(A lélek és szellem közti különbség sokak számára nem olyan egyértelmű)
“az
ember ebből rájön, hogy háromféle módon van összeszövődve a világgal.
Az első módot készen találja és adott tényként elfogadja. A második
kapcsolat révén a világot saját ügyévé teszi, olyasvalamivé, ami jelent
neki valamit. A harmadikat célul tűzi ki maga elé, amely felé
szüntelenül törekednie kell.
Vajon miért látjuk a világot ezen a
három módon? Egy egyszerű elmélkedés megadhatja a választ: virágos
réten járok, a virágok szememen keresztül adnak hírt színükről. Ez az a
tény, amit adottként fogadok el. Örülök a színek pompájának – ezzel az
adott tényt saját ügyemmé teszem. Érzéseimen át a virágokat saját
létemmel kapcsolom össze. – Egy év múlva ismét ugyanazon a réten járok.
Ott már más virágok vannak. Új örömöt szereznek nekem. Múlt évi örömöm
emlékként feléled bennem. Az öröm bennem van, a virág, ami kiváltotta,
már elpusztult. Ám ezek a virágok, melyeket most látok, ugyanabból a
fajtából valók, mint a tavalyiak, egyazon törvény szerint fejlődtek. Ha
a fajtát és annak törvényeit egyszer megismertem, akkor ezeket az idei
virágokban ugyanúgy fellelem, mint a tavalyiakban. És talán
elgondolkodom azon, hogy a tavalyi virágok elhervadtak. A látásukon
érzett örömöm már csak emlékemben él, csak az én létemhez kapcsolódik.
Az a törvényszerűség azonban, amelyet a tavalyi és az idei virágokban
egyaránt megismertem, mindaddig megmarad, amíg ilyen virágok nőnek. Ez
olyasvalami, ami megnyilvánult számomra, de létemtől nem oly módon
függ, mint az örömöm. Az öröm érzése bennem marad meg – a virágok
mivolta és törvényei rajtam kívül, a világban maradnak meg.
Így
kapcsolódik az ember folyton folyvást háromféleképpen a világhoz.
Egyelőre ne magyarázzunk bele semmit ebbe a ténybe, hanem fogjuk fel
úgy, ahogy megmutatkozik. Az következik belőle, hogy az ember lényének
három megnyilatkozása van: a test, a lélek és a szellem. E három szóval
egyelőre csak ezt a három megnyilatkozást jelöljük, semmi mást. Aki e
három szóhoz valamilyen előzetes véleményt, sőt mi több, hipotézist
kapcsol, annak a következő fejtegetéseket szükségszerűen félre kell
értenie. Test alatt azt értjük, amelyen keresztül az ember számára a
körülötte lévő világ megnyilatkozik, mint a fenti példában a rét
virágai. Lélek szóval az embernek azt a képességét jelöljük, amellyel a
világ dolgait saját létéhez kapcsolja, amellyel velük kapcsolatban
tetszést és nemtetszést, kedvet és kedvetlenséget, örömöt és fájdalmat
érez. Szellemnek nevezzük azt, ami akkor nyilvánul meg az emberben,
amikor Goethe szavai szerint „isteni lény módjára” szemléli a világot.
Ebben az értelemben az ember testből, létekből és szellemből áll.
Testünkkel
múló kapcsolatot teremtünk a világgal; lelkünkben megőrizzük a világ
benyomásait; szellemünkön át nyilatkozik meg nekünk az, amit a dolgok
magukban rejtenek. Csak akkor kaphatunk hű képet emberi mivoltunkról,
ha erről a három oldalról vizsgáljuk magunkat. Lényünknek ez a három
oldala mutatja ugyanis, hogy három különböző módon állunk kapcsolatban a
külvilággal.
Testünk révén rokonságban állunk mindazzal, amit a
külvilágban érzékeink észlelnek. A külvilág anyagai alkotják testünket
és a külvilág erői működnek benne. Miként a külvilágot, úgy saját testi
létünket is érzékeinkkel figyelhetjük meg. – A lelki életet azonban
ilyen módon nem észlelhetjük. Mindaz, ami testi folyamat, testi
érzékekkel észlelhető, de a tetszésemet és nemtetszésemet, az örömömet
és bánatomat testi érzékkel sem én nem észlelhetem, sem valaki más. A
lélek a testi érzékszervek számára hozzáférhetetlen terület. Az ember
testi léte mindenki előtt nyilvánvaló; lelki életünket mint saját külön
világunkat magunkban hordozzuk. Szellemünkkel a külvilágot magasabb
módon ismerjük meg. Bár bensőnkben feltárulnak a külvilág titkai, de
szellemünkkel kilépünk önmagunkból, hogy meghallgassuk azt, amit a
dolgok saját magukról mondanak, tehát arról, aminek nem számunkra,
hanem a dolgok számára van jelentősége. – Feltekintünk a csillagos
égre; lelkünk rajongó elragadtatása hozzánk tartozik. A csillagok örök
törvényei azonban – melyeket gondolatban szellemünkkel felfogunk – nem
hozzánk, hanem magukhoz a csillagokhoz tartoznak.
Így az ember három
világ polgára: teste révén a testével érzékelhető világhoz tartozik;
lelkével felépíti saját világát; szelleme útján pedig olyan világ
nyilatkozik meg előtte, amely a két előbbinél magasztosabb.
…
Mint
ahogy a test különbözik a lélektől, úgy különbözik a lélek a
szellemtől. A szén, hidrogén, nitrogén és oxigén részecskék mozgása még
nem a lélek. A lelki élet csak ott kezdődik, amikor e mozgások
közepette érzés keletkezik, például amikor édes ízt vagy örömöt érzünk.
Éppen ilyen kevéssé beszélhetünk szellemről; míg csupán azokat a lelki
élményeket vesszük tekintetbe, amelyekben akkor van részünk, amikor
teljesen a külvilágnak és testi életünknek adjuk át magunkat. A lelkiség
inkább csak alapja a szellemiségnek; ahogy a testiség is csak alapja a
lelkiségnek.
…
„Testnek” azt nevezzük, ami valamely lénynek
„alakot”, „formát” ad. Ne tévesszük össze a „test” kifejezést az
érzékelhető testformával.”
Rudolf Steiner
http://antropozofia.hu/…/a-vilag-es-az-ember-szellemi…/ Kevesebb jelenjen meg