Részlet A Teremtés Misztériuma c. könyvemből:
Ha Isten Teremtett valóságát egy színes selyemszálakból szőtt gyönyörű szőnyegként képzeljük el, ami több-dimenziós, minden perspektívából más mintázat tárul fel számunkra. Ezt a csodálatos, határtalan, minden irányba folytatódó művet az anyagi valóságok világai is gazdagítják, színesebbé téve kreatív teremtésük által. A teljes, grandiózus művet viszont nagyon magas perspektívából lehet látni, Isten szemszögéből. Ha csak egy kicsiny szegmesét akarja is látni az ember, szélesebb perspektívájú, kiterjedtebb tudatossággal érheti el. Minden egyes színes szála ennek a csodákkal teleszőtt műnek minden szálával össze van kötve… A művész energiája tükröződik művében, legyen az egy zenemű, vagy festmény, viszont Isten Önmagát, Önnön Energiáját osztotta fel Művében. Isten tudatának energiája, szeretete, a teremtett, formálódó valóságokat, világokat, az összes dimenziót áthatja, átszövi jelenlétével. Jelenlétével, azaz Ő mindig a „jelen”-ben érhető el, ott van a „léte.” A Világegyetem egységes energiaforrásának kiapadhatatlan Ős-Forrása. Minden belőle származik, mindenütt, mindenben jelenlévő, a legparányibb elemtől kezdve mindenben megtalálható a mikro- és makrovilágban. És mert a Jelen-Létnek nincs ideje, mindennek egyidőben tudatában van, történjen az a Világegyetem bármelyik részén. Istennek, a Föld és az ember teremtőjének legmagasztosabb energiája, szeretete ott van minden egyes emberi lényben, sejtjeiben, DNS molekulájában, melyek az Isteni tudatosság Szeretetenergiája által kommunikálnak egymással és a környező valóságokkal. Minden homokszemben, vízcseppben, virágban, állatban, emberben – a mozgató, életet adó természeti erő Isten maga. Minden, ami az emberi lény által érzékelhető, és ami az érzékek felett álló, egy állandóan, vég nélkül ható intelligens, szervezett törvényszerűség szerint ható Őserő, az önmagát megújító energiaforrás, a forma nélküli ŐSFÉNY. Isten maga a Teremtés összessége, mégis Teremtése felett áll. Ő több, mint részeinek összessége. Az anyagi, fizikai megnyilvánult valóságot keletkezése óta formálják, alakítják, kötik a létezés és széthullás megváltoztathatatlan törvényei. Amit a tudomány természettörvényként definiál, az Isten teremtésakaratának megnyilvánulása az általa teremtett szférákban, valóságokban. A folyamatos átalakulás és megszűnés köreinek egyetemes Törvénye egyaránt hat a Teremtés egészében a finomanyagú, és a durvaanyagú valóságokban. A széthullás, felbomlás ciklikus, megújító, átalakító folyamatainak a terve, célja már az őseredettől fogva benne foglaltatik a Teremtés Örökös körforgásában. A vetés, érés, aratás, elmúlás, az átalakulás, a megújulás kreatív, változatos, új formavilágát hivatottak előhívni. Egy új kört, körfogást, magasabb szintű tapasztalást, Teremtést elindítva.
A Föld rendszere, benne a természet és az emberi lény megújulása is ciklusokhoz kötött. Saját környezetének a megfigyelése által megtalálhatja az összefüggéseket, válaszokat, törvényszerűségeket. Az elvetett magból fa lesz, mely egy fejlődési szakasz után kifejlett példánnyá válik, az aratás/kivágás által az emberi kezek használati tárgyakká formálják, vagy a saját életterében maradva eléri a végső elmúlását, széthullását, új életet adva a földnek, a földben élő élőlényeknek, növényeknek, javítva a termőföld minőségét. Ez a folyamat megy végbe az emberi testben is. Születés, növekedés, érettség, hanyatlás, elmúlás, a Teremtés végtelen és Örök körforgásában, állandó keletkezésében, kiterjedésében, megsemmisülésében, és újjászületésében. Minden anyagi forma a keletkezés és széthullás állapotában van. Létrejötte után közvetlenül a megsemmisülés állapota felé tendál, ez alól a törvény alól az ember sem vonhatja ki magát. Örök törvény, hogy aki a sűrű anyagi valóságba született, meg is fog halni. A fizika energia megmaradásával foglalkozó törvénye így szól: az energia nem vész el, csak átalakul. A termodinamika a hőátadás kapcsán fejezi ki azt a törvényt, miszerint egy forró test miközben átadja a hőt a vele érintkező hideg testnek, lehűl, a hő eloszlik a két érintkező testben, kiegyenlítődik … A forrásban lévő vízpárává alakul, télen a hideg a vizet hópelyhekké változtatja… Tehát az energia nem vész el, csak átalakul. Lépten-nyomon törvényekkel találkozunk, nem kell magasabb dimenziókba utaznunk, a válaszokat megtalálhatjuk saját környezetünkben.
Visszatérve a bibliában leírt kinyilatkoztatásra: szükségszerű, törvényszerű-e az „Utolsó ítélet” bekövetkezése?
Ha egy evolúciós ugrás előtt állunk, akkor vajon igazak-e a bibliában leírt próféciák?
Vajon változott-e a lehetőségek óceánja az emberi lények számára?
Ismerjük-e az emberiség, jelenlegi civilizációnk átlagtudatának az irányultságát?
Minden megnyilvánult, anyagi formával rendelkező test, legyen az égitest vagy ember, a természeti törvények hatása alatt áll. Ha eléri pályájának azt a pontját, amely e törvény szerint működik, belép a felbomlás, széthullás állapotába. Ennek a ciklikus folyamatnak a következménye a megújulás, és egy új formavilág létrejötte. Függetlenül az adott bolygó állapotától, lakottságától, technikai fejlettségétől. A változás, a megújulás folyamatában új lehetőségek adódnak a fejlődésre, új fajok alakulnak ki az evolúciós fejlődés magasabb fokán. Új lehetőségeket nyitva az ember számára, hogy szabad választása, és tudása által a magasabb szellemi szférák felé emelkedhessen, beléphessen az Aranykorba. Vagy szándéka által választhatja a sűrű anyagi világhoz való kötődést, önmagát a folytonos inkarnációs körök labirintusaiba, útvesztőjébe zárva. A kiemelkedés lehetőségét tudata tágításával, önmagára ébredésével, belső Énjének, Mennyei Lelkének megtalálásával kaphatja meg. A tudomány a nagy BUMM elméletével elismeri az eredendő ősforrást, ősmagot, amely mindennemű élet bölcsője, kiindulópontja. Megközelítéseit általában hipotézisként fogalmazza meg, amíg nem bizonyított tényként vési kőbe. Az emberi szem által nem érzékelhető, csak kevesek által látható, érzékelhető világ jelenlétére nincs tudományos magyarázat, így a feltételezés csak emberi aspektusból lehetséges. E hipotézisek, találgatások az emberi ego korlátai között mozognak. Figyelmen kívül hagyják Isten szerepét a világ keletkezésében. A „túlvilág” így misztériumba burkolózik, és láthatatlanná válik az ember számára.
Csehiné Szilágyi Éva
