Részlet az Imagináció c. könyvemből:
…A Mindenség energiája kvantumtermészetű, és mivel a Föld is része ennek az energiamezőnek, így evidens, hogy a Föld tér-idő szerkezete is kvantumtermészetű. Tehát a kvantumelmélet szerint a jövő már megtörtént. Mindez csak akkor értelmezhető, ha magasabb nézőpontból szemléljük. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a kvantumállapot nem egyezik a Föld rendszeréhez tartozó, elkülönített tapasztalati fogalommal. Viszont lehetőséget ad azoknak az összefüggéseknek, amelyek a folyton változó lehetőségeket, információt, potenciálokat tartalmazzák részeként az egésznek. És, ha életköreinkben körbe-körbe járunk, és megfigyeljük azokat az ismétlődő sémákat, amelyek egyenetlenségekben nyilvánulnak meg – balesetek, betegségek, nehézségek az élet bármely területén – akkor megérthetjük, hogy ezek ismétlődő időtöredékek, úgynevezett fraktálokként jelennek meg. Ami azt jelenti, hogy jövőnk minden pillanatát mi alakíthatjuk, ha megfejtjük az időtöredékek ismétlődő üzeneteit. Tehát, ha az egyéni tudatok energiája egy kollektív tudatban egyesül, akkor a baljós próféciákat meg tudjuk változtatni. A lehetőségek óceánjából választva közös döntéseink által minden esemény, körülmény tendál valamelyik véglet felé – a félelem, vagy a szeretet felé – ami befolyásolja a jövőbeni lehetőségeinket, helyzetünket. De, ha befolyásolni tudjuk, felülírhatjuk közösen, akkor ez egy program, amit mi szerkesztünk életünk minden pillanatában, a mindenkori emberiség által alkotott Lélekcsalád tudati mezejében Gaia tudatának részeként. A kör tágul, így a viszonyítás lineáris sugara is nő! Már megint a sugár, és a szakrális geometria. Ha inkarnációink köreit rójuk, akkor annak is van sugara, vajon az is nő, növelve a bejárható kör nagyságát az időhöz képest? Hiszen Einstein is a tér-idő meghajlásáról elmélkedett. Vajon ez a jelenség ad lehetőséget arra az evolúciós ugrásra, hogy a megvilágosodott ember kiemelkedhessen a Föld rendszeréből? És a fénynek is van sugara. A fény sugara vajon mekkora körhöz tartozik? Aminek van sugara, az bizonyára egy körhöz tartozik, tehát nem véletlen az, hogy a kör a szakrális geometrián belül is gyakran jelen van életünkben, olyan üzeneteket továbbítva számunkra, amelyek fontosak evolúciónk jelen szakaszában. A Fény jelenléte az, ami a Földanya rendszerében minden létezőt vitalitással lát el, ezt nem hisszük, hanem bizonyosak vagyunk benne! Minden élet éltetője! Ennek fényében az, hogy ki milyen nézőpontból szemléli saját életét, és környezetét – a Fényt, vagy a sötétséget választja – az csakis tőle függ. És talán az is, hogy mi a fontos számára.
…A Föld rendszeréhez tartozó idő – az ember gondolata és a teremtett valósága közötti intervallum. Mert gondoljuk csak végig, hogy mi történne földi világunkban, ha minden ember gondolatának az energiája azonnal teremtővé válna, és formává alakulna? Civilizációnk valószínűleg a kihalás szélén állna. Jelen életünkben úgy érezzük, mintha felgyorsult volna körülöttünk az idő, mintha nagy sebességgel haladnánk valami kiszámíthatatlan és megfoghatatlan jövő felé az örök és végtelen időben. Az élet állandó készenléti állapotában lépést akarunk tartani a technika fejlődésével, a tér-idő illúziójával. Mindössze annyi történik, hogy kapcsolati energetikai hálónk rendeződik, és ebben az életünkben éljük meg a kiegyenlítését előző döntéseink következményeinek, amire már kevés „idő” maradt. Az Új Energiában gyorsabban teremtenek, hatnak egymásra a gondolataink, szavaink, és a cselekedeteink az ok-okozati energia tudati mezőjében. Így hozzuk létre a lehetőségek végtelen sokaságát, ami azt az érzetet kelti, hogy mindennapi teendőink elvégzése közben versenyt futunk az idővel. Amennyiben a Mindenséget egy óraműként képzeljük el, akkor egy hatalmas fogaskerékbe kapcsolódik minden kisebb fogaskerék. És a kisebb fogaskerekek sokkal, de sokkal több kört tesznek meg, mint a tőle nagyobbak, így forgásuk is gyorsabb a nagyobbakéhoz képest. Tudatunk tisztában van a lehetőségek számtalan verziójával, sőt még a következményekkel is, de az anyagi világ káprázatának a „valósága” tompítja a valós belső érzékelést. Minél több dolgot szeretnénk elvégezni, annál inkább érezzük az idő szorítását. Lelkünk mélyén azonban tudatában vagyunk annak, hogy MOST kell rendeznünk mindent, amiért visszajöttünk Gaia részeként az illúzió varázslatos kísérleti valóságába.
Csehiné Szilágyi Éva