Blog

     Áldott legyen az Úr, a mi Istenünk és Atyánk, aki megtekintette az ő népének nyomorúságát, és valósággá tette az ő ígéretét, amelyet azoknak adott, akik hisznek és hittek Benne.
     Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
     Áldott legyen a mi Istenünk, és legyen dicséret és dicsőség Neki mindörökké; amiért elhozta az időt, amikor beteljesítette az ígéretet, amelyet tett a mi atyáinknak. Ámen.

     Az eljövendő testté lett Ige immár az ajtó előtt áll, hogy az idő elhozza annak az isteni ígéretnek a megvalósítását, amely e világ fundamentumának felvettetésekor kijelentetett, hogy Ő nem hagyja el megtévelyedett gyermekeit, nem engedi, hogy elvesszenek, megsemmisüljenek azok, akik az övéi, akiket Ő a boldogságra, az élet megismerésére teremtett.
     Az eljövendő világosság, az eljövendő öröm, az eljövendő dicsőség áll az ajtó előtt, és kér bebocsátást most e későkor emberré lett szellemgyermekei előtt is, hogy megismerjék Rajta keresztül Atyjukat, Teremtőjüket befogadják az ő törvényét a szívükbe, hogy meghajtsák a fejüket és térdüket az ő szeretete előtt, és kövessék az ő akaratát, az ő rendelését, mígnem ők maguk is megtisztulnak, ők maguk is fölemelkedhetnek az atyai hajlékig.
     Áldott legyen a mi Istenünk, aki minden korban, minden időben megnyitotta az egeket, hogy a földön tévelygő, a sötétségben bukdácsoló emberlelkek felébredhessenek arra a világosságra, amely az ő atyai trónjától sugárzik alá a teremtettségbe, feleszméljenek és megtérjenek bűneikből, tévelygéseikből, és megismerjék Teremtőjüket, hogy Általa megtalálhassák létük célját, a boldogságot, hogy ismét Atyjuk kebelére siethessenek.
     Isten ígérete beteljesedéshez közeledik, az emberek világában a fény lassan áttöri a sötétséget, és az emberi lelkek készülnek valami ismeretlenre, valami nagyra, valami elképzelhetetlenül dicsőségesre, de nem tudják, honnan jön az el, mert az ő tekintetük elfordult az ő Istenüktől. Várnak, keresnek, bolyonganak, de nem találnak, bárha ez az idő régen elkövetkezett, bárha a Megváltó rég testbe öltözött, régen itt hagyta az Igét. És ti, e későkor gyermekei, még mindig itt vagytok a sötét földön, mert az Ige előtt bezártátok a szíveteket, és az Ige nem tudott a ti lelketekben olyan erjesztő folyamatot megkezdeni, ami elválassza a tisztát a salaktól, hogy a tiszta fölemelkedhessék, és a salak lemaradhasson róla.
     Tárjátok ki tehát most, a mai napon, e mostan percben a szíveteket-lelketeket, hogy a Megváltó, Aki föld légkörében keres-kutat mindennap, minden percben, hogy lakozást vehessen azokban a szívekben, amelyek megnyílnak az ő befogadására, hogy munkába vehesse azokat a lelkeket és átformálhassa a bűn emberét a Menny gyermekévé.
     Nyissátok meg a szíveteket-lelketeket az Úr előtt, és várjátok Őt, mert közel van az Őt várókhoz az ő szabadításával és fölemelő tekintetével.

     Tárjátok ki a lelketeket azok előtt a szellemek előtt, akik Isten dicsőségét hirdetik és az örök jó diadaláért harcolnak, hogy felvegyenek titeket abba a munkába, amely nemcsak erre a mulandó életre, hanem az örökéletre hozzáfűz titeket ahhoz a nagy és igaz jóhoz, amely sohasem múlik el, sohasem lesz színtelenné, kopottá, hanem mindig újabb meg újabb ragyogással hinti szét az isteni igazságot, hogy a világnak és az örökéletnek tartalmat adjon, és az életet boldogsággal árassza el.
     Rajtatok áll, testvéreim, hogy mennyit vesztek ki a magatok részére abból a munkából, amely előttetek van, mert hiszen már régen megmondatott, hogy „az aratnivaló sok, az arató munkás azonban kevés.”
     Mindenkire szükség van ebben a munkában; s akinek lelkét csak egy szemernyi jó és igaz hatotta is át, kamatoztassa azt a szemernyi jót a maga részére minél hathatósabban, hogy ezeken a kamatokon megvásárolhassa a lelke nyugalmát, békéjét és boldogságát.

     Amikor én közétek jöttem, és amikor nektek szóltam test szerint az által az eszköz által, aki által jelenleg is szólok, ezt mondtam: az Igazság Szelleme bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, amelyeket én beszélek, tőle valók. Az Igazság Szelleme maga tesz bizonyságot, hogy mindaz, amit én szólok nektek, tőle való-e, avagy pedig az ellentétnek megkevert italából, amivel én a ti lelketek igazság után való szomjúságát csillapitani kívánom. Az Igazság Szelleme bizonyságot tesz, és nektek is bizonyságot kell tennetek arról, hogy azokat a beszédeket, azokat az igazságokat hová helyeztétek el a lelketekben: szentélyt nyitattatok-e nekik, oltárt emeltek-e nekik, mert fölismernétek, hogy azok Istentől valók, és Istenhez emelik a lelketeket; hogy úgy vettétek-e azokat, úgy ismertétek-e meg, úgy imádkoztatok-e azért, hogy az Igazság Szelleme a ti lelketeket is felnyissa, s megadja a ti lelki szemeiteknek a látást, a világosságot, hogy megítélhessétek, hogy ezek a beszédek valóban lélek és élet.
     Ha én Krisztus beszédét, Krisztus igazságát, az igét adom nektek, akkor az lélek és élet; akkor az nemcsak mulandó érték részetekre, hanem akkor erre az igazságra a ti lelketek üdvösségét építhetitek, hogy az üdvösséget a magatok lelki törekvésével, munkájával ki is érdemelhessétek, el is érhessétek.
     Mert ha ezt az igazságot csak itt e mulandó világban hallgatjátok a ti testi füleitekkel és a itt testi ítélőképességetekkel, a ti értelmetekkel tesztek róla tanúságot, akkor ez elmúlik, megsemmisül, és sem nektek, sem nekünk semmiféle eredményt nem hoz; akkor hiábavaló munkát végeztünk, mert nem hoz termést az örökélet részére.

     Én kezdettől fogva megmondtam, hogy én nem a ti mulandó éneteket keresem, én az örökéletre előhívott énetekhez kívánok szólani; én azt keresem, ami bennetek isteni szikra, ami bennetek mennyei érték. Ahhoz akarok szólni, azt akarom fölébreszteni, hogy megértsétek az örökélet szavait, azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus hagyott itt az emberek világában, hogy az emberek lelkei megigazulhassanak és megtisztulhassanak azok által az igazságok által, hogy elhagyhassák a mulandó világ sivár, szenvedéssel teljes zarándokútját, és elérhessék azt, amit Isten az ő részükre fenntartott és tudomásukra adott abban az ígéretben, amelyet szent Fia által tett, hogy valakik hisznek Benne, “semmiképpen el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek.”
     Mert Ő elvezeti őket az örökéletre, megbocsátja bűneiket s felöltözteti őket mennyei ruhákba, és országlást ad nekik örökön-örökké – nem az ő érdemeikért, nem az ő igazságukért, nem az ő cselekedeteik jutalmául, hanem azért a hitért és az által a hit által, amely hittel az Általa megvilágosított igazságba belekapcsolódnak.
     Mert akik hisznek, azok megtérnek bűneikből, és ezen a megtérésen keresztül vehetik az Isten bűnbocsátó kegyelmének ajándékát; és ebben az ajándékban, amelyet Ő ad a bűnös földi embernek, megtisztulhatnak, megerősödhetnek és fölemelkedhetnek Hozzá.

     Én erről a bűnbocsátó kegyelemről akarok előttetek bizonyságot tenni az én beszédeimben. Erről beszéltem kezdettől fogva, és erről fogok beszélni mindvégig; egészen közel akarom ezt a ti lelki szemeitek elé hozni, hogy láthassátok, milyen nagy az Isten, és milyen kicsiny az ember; milyen tökéletes és jó a Teremtő Atya, és milyen hálatlan és teljességgel érdemetlen az ember, aki Istennek minden jóságát félreteszi, Istennek minden hívogató szavát elengedi a füle mellett anélkül, hogy Feléje fordulna, megbánná vétkeit; és rálépne arra az útra, amelyet Ő mutat az ő törvényében és abban az áldozatban, amelyet az ő szent Fia hozott a bűnös világért, hogy megmenthesse azokat, akik kezdettől fogva elhívattak az üdvösségre.
     Én azt mondom nektek, testvéreim, ne legyetek idegenkedők ezzel az atyai hívogató szóval szemben, mert nem a kérlelhetetlen igazság szavával szól Ő hozzátok a kegyelem napjaiban, hanem az ő szeretetének hangján, amellyel titeket megkeresett a világban, és. elétek adta a bizonyságokat, amelyekkel megállított titeket az élet útján, hogy felfigyeljetek arra az igazságra, hogy van élet a síron túl, mégpedig tökéletesebb, igazabb élet, mint amilyet a látszatvilágban élhet az ember.
     Tökéletesebb és igazabb ez az élet, mert ebben az embernek el kell számolnia földi életében végzett munkáiról és törekvéseiről; el kell számolnia mindazokról a jókról, mindazokról az ajándékokról, amelyeket mulandó földi életében kapott.
     És ha az Isten jósága ilyen nagy, ilyen kibeszélhetetlen, ilyen végtelen, akkor nektek, földi embereknek, meg kell értenetek, meg kell látnotok ezt, s akkor meg kell állanotok a rohanó élet árjában, hogy felfigyeljetek a szóra, amely felülről hangzik.
     És ha a ti lelketekben elrejtett isteni mag, isteni igazság megérzi azt, hogy a ti Atyátok szól hozzátok, hogy a szeretet Istene szól hozzátok azon a hangon, – amely bár nem közvetlenül, csak közvetve jut hozzátok, s emberi közvetítéssel isteni gondolatokat igyekszik kifejezni – akkor álljatok meg, és ti is tekintsetek magatok körül és magatokba, és lássátok be, hogy sok dologban tévedtetek, sok dolgot elhibáztatok, sok dolgot félreértettetek. Bár keresitek az igazságot, bár keresitek a kiengesztelődést, de mégsem értettétek meg minden szavát annak a nagy akaratnak, annak a nagy szeretetnek, amely titeket megkeresett, és szólt hozzátok a szellemek hangján azokban a jelenségekben, amelyekkel többé-kevésbbé mindannyiótok részére meggyőződést és bizonyságot nyújtott.
     Én azt mondom nektek, hogy ha ez a hang a lelketekben visszhangot keltett, s megéreztétek, hogy ez csakugyan az Isten akaratából jött létre, az Isten igazságát szólja nektek, és Isten felé akar vezetni benneteket azoknak a törvényeknek megismertetése révén, amelyekkel kapcsolatban mi fáradozunk, hogy az Isten igazságát nektek felbontsuk és érthetővé tegyük: akkor ti is tegyetek bizonyságot a lelketek érzéséről, hogy mennyire hatotta át a lelketeket, menyire tett benneteket bizonyossá afelől az igazság felől, amelyre az életetekben szükségetek van.
     Mert hiába beszélünk mi akár angyalok nyelvén is hozzátok, ha a ti lelketek azt meg nem érti, fel nem tudja fogni, mivel nektek arra még nincs szükségetek. Az emberhez mindig az az igazság van legközelebb, amelyet az életében fel tud használni, fel tud dolgozni, és amelyből megnyugvást, tisztulást és megigazulást szerezhet.
     Kezdettől fogva intettelek benneteket, imádkozzatok, hogy az Isten Lelke megvilágosítsa a lelketeket, hogy fel tudjátok ismerni, mi van Istentől, és mi van a mulandó világból. Elmondtam nektek azt a példázatot, amikor Krisztus azt kérdezte a tanítványaitól, hogy: “Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték, hogy az egyik Illésnek, a másik Mózesnek, és vannak, akik egynek a próféták közül. “És kinek tartotok ti engemet?”– kérdezte tovább az Úr. Egyik tanítvány erre így felelt: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Tehát ez a tanítvány vallást tett a lelkének igaz érzéséről, és ez az igaz érzés örökké tartó erősséget jelentett, örökké tartó alapkővé avatta az Úr ezt a bizonyságtételt, és ez mindaddig alapkő marad, ameddig embernek meg kell térnie, ameddig embernek az igazságot el kell ismernie. “Nem a test és vér adta ezt neked tudtodra, hanem az Isten Lelke” – felelt reá az Úr.
     Én is erre számítok, én is erre építek, hogy mit mond az Isten Lelke a ti lelketekben, milyen bizonyságot tesztek az igaz Isten előtt, az ő szent angyalai előtt és azok előtt a szellemek előtt, akik titeket körülvesznek.

     Ne higgyétek, hogy közületek csak egy is el volna vetve. Nem, mindenkire szükség van, minden lélek külön érték Isten előtt és a szellemvilág előtt, mert minden lélek Istennek egy-egy gondolatát, egy-egy titkos gondolatát őrzi magában, amely gondolatnak ki kell világosodnia, és ragyogásával bele kell írnia a történések világába azt a nagy és ragyogó titkot, amelyet Isten véghez akar vele vinni.
     És így minden lélek egyformán értékes. Nincs egy sem, aki kivetnivaló volna közületek; sőt, még akik az ő gondolataikkal és érzéseikkel ma még mint ellenséges érzületű támadók vesznek körül benneteket, azok sem feleslegesek, mert nincs senki, aki felesleges volna. A szeretet minden lélekért külön fájdalmat érez, aki ellene fordul, aki nem tud beleolvadni a nagy egységbe.
     A mi lelkünk minden egyes eltávolodott lélekért külön-külön könnyeket sír, mert mindenkire szükség van. Mindegyikőtök lelkére, mint egy-egy külön drágakőre szükség van, hogy az együttesben ragyogjon mindenki a maga lelki egyéniségével, s a maga lelki egyéniségének eredetiségével mintegy értéket adjon az egésznek.
     De igazaknak, őszintéknek kell lennetek; a ti lelketeknek éreznie kell azokat a gondolatokat, amelyek sokszor szegényes emberi szavak mögött vannak, hatni akarnak, és ezt a hatást a ti lelkeitekben akarják elvégezni.
     Azért ne csak a testi füleitekkel hallgassátok az én mondanivalómat, hanem a lelki füleitekkel, hogy inkább a lelketek értse meg – ne a szavakat, hanem azokat a gondolatokat, amelyeket én a szavakon keresztül akarok kifejezni előttetek.

     Szükség van továbbá arra, hogy köztetek olyan egység kovácsolódjék össze, amely nem tesz különbséget ember és ember közt, mert nem szabad köztetek nagynak és kicsinynek, erősnek és gyengének, értékesnek és értéktelennek lennie. Köztetek nem szabad földi, emberi előnyöknek kidomborodniuk, hogy elhomályosítsák azoknak az egyéniségét, akiknek nincsenek ilyen előnyeik, akik talán szegényesebb külsővel kénytelenek ezt a földi életet leélni.
     Az a szeretet, amely a felső világból felétek árad, az az erő, amellyel titeket ez a felső világ segíteni és emelni akar, tegyen benneteket eggyé. Mert szükséges, hogy ez a szeretet a ti lelketekben is kikeljen, megsokasodjék, és úgy át- meg átszője minden egyesnek a lelkét, hogy az erős a gyengét támogassa, a nagy a kicsit emelje, hogy köztetek különbség ne legyen.
     A szeretet tegyen titeket eggyé; mégpedig nem az a szeretet, amelyet földi ember érez a másik földi ember iránt, amely érdekekhez és érdemekhez fűződik, hanem az a szeretet, amely a ti lelketekben azt parancsolja, hogy ha Isten úgy szerette e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte váltságul, akkor ezt a szeretetet lélekről-lélekre tovább kell adni, mert ez a szeretet építi meg az új világot, az új eget és az új földet. Ez a szeretet népesíti be azt az új világot, ez a szeretet alakítja át és teszi boldoggá benne egyiket úgy, mint a másikat.
     És az a szeretet, amely új eget és földet kíván, keresse meg a másiknak lelkében azt a vágyat, amely felfelé tör, és keresi az utat. Ez a szeretet keresse meg a másik lelkében az igazság után való szomjat, és keresse meg egyúttal mindazokat a gyengeségeket is, amelyekből ő maga is gyógyulóban van, vagy már meggyógyult belőle, hogy szolgálatára lehessen a másiknak.
     Szolgálni ebben a szeretetben: ez legyen a jelszó! Nem elvárni, hogy titeket szolgáljon a világ, hanem mindenki első legyen abban a törekvésben, hogyan tud többet segíteni a másikon. Támogassátok egymást lelkileg és testileg azokban az igazságokban, amelyek titeket eggyé tesznek.
Mert mint ahogyan a testvérek egy anyától és egy atyától származnak, akiket egy anya táplált, akikről egy atya gondoskodik, olyanoknak kell lennetek nektek is, testvéreim.
     Míg erre a lelketekben nem vagytok megérve, addig nem is várhatjátok, hogy az a magasabb szellemvilág, amelynek tagjai a ti megsegítésetekre készek, felvegye a ti gondjaitokat, hogy a ti lelketeket feljebb és feljebb emelje. Mert ameddig meg nem érzitek, és meg nem értitek, hogy tulajdonképpen mit is akar tőletek az isteni kegyelem, és hogy nektek ki kell a kezeteket nyújtanotok, hogy segíthessenek rajtatok, addig nem is számíthattok a segedelemre. Ha pedig a kezeteket kinyújtjátok, akkor nem tudtok egyidejűleg a ti hiábavaló gondolataitokkal, a ti földi törekvéseitekkel is törődni, nem tudtok a földnek élni.
     Tehát vagy a szellemieknek éltek, és lélekben átadjátok magatokat Istennek, vagy a földnek éltek, és elfordultok Isten igéjétől; de akkor nem is számíthattok azoknak az ígéreteknek beteljesülésére, amelyeket Isten adott az ember részére, hogy fölemeli, megtisztítja és megigazítja őt.

     Én nem mondom meg nektek, ki vagyok, mert az a ti részetekre teljesen felesleges; én az igazság szellemében szóltam hozzátok, és Isten, aki mindeneket lát, látja a lelkemet, hogy én Róla teszek bizonyságot előttetek. Én pusztán az ő igazságát beszélem, és az ő igazságával a ti lelketeket akarom felemelni, megtisztítani, meggyógyítani a tévelygésektől. Ő látja ezt, és bizonyságot tesz rólam tielőttetek és mindenek előtt!


     Forrás:
     EZOTERIÁK