Részlet a “Titkos tanítások”-ból – 73
Az Isten Szentlelkének igazsága és világossága egyformán árad minden teremtett lélekre, és hogy abból ki mennyit és hogyan fog fel, az az egyéni lélek önmaga odaadásának, mértékétől függ. Minél engedelmesebb, minél inkább alárendeli magát Isten akaratának, annál nagyobb teljességgel telítődik meg az igazság lelkével, és annál inkább fel tudja fogni azt az igazságot és világosságot, amely Istentől reásugárzik. Annál inkább tudja mindig, hogy mit hogyan cselekedjék.
Mikor odáig eljutottunk, akkor az Istennek a Lelke vezet bennünket mindig oda, ahova Ő a legjobbnak látja, ahol minket a legjobban tud felhasználni. Én titeket a Krisztus szellemében akarlak új életre kelteni. Én a ti halhatatlan részeteket akarom vezetni, és nem a ti külső embereteket. Én tehát csak a ti halhatatlan részeteket tudom és akarom megtölteni világossággal és szeretettel.
Ameddig ti a külső, emberi énetek okoskodása, bölcselkedése, fontoskodása szerint éltek, addig csak félmunkát, végeztek, mert addig a ti földi embereteknek is van beleszólása. Ha ezt feladjátok és elfogadjátok a Gondviselés irányítását, a lélek fogékonyabbá és érzékenyebbé válik és megérzi, hogy Isten kezében van, Isten vezeti őt és bízza meg azokkal a munkákkal, melyeket itt a földi életben, a mulandóságban el kell végeznie. És amikor az emberi lélek ezt átérzi, akkor az emberi cselekvés, az emberi fontoskodás igazán piciny, jelentőségnélküli semmiséggé zsugorodik össze, de naggyá és hatalmassá terjeszkedik ki a lelki szemei előtt az a látókör, amely a szellemvilágban, a lelki világban eléje tárul. Én titeket ide, ebbe a világba akarlak felemelni. Ne dogmákat alkossatok, hanem hirdessétek a lelkiismeret szabadságát és a lelkiismeret felelősségteljes elkötelezettségét mind a mulandóban, mind az örökkévalóságban.
Én azt mondom nektek, hogy ha ti azokat az igazságokat, amelyeket én hirdetek nektek, a lelketekbe befogadjátok, akkor ezek az igazságok bennetek új világot építenek. Az emberi lélek kötött, azért azt mondjátok: én ezt keresem, ez az én vezetőm. Névhez, formához, megjelenési alakhoz kötitek azt a szellemet, akit a saját ízlésetek szerint kiválasztatok, hogy ő legyen a vezetőtök. Ez helytelen.
Az Isten Szentlelke érzi és látja a ti lelki sóvárgásotokat és teszi a dolgát, mindig akkor és azt nyújtja a léleknek amire éppen szüksége van és annyit amennyit befogadni képes. És sokszor, mielőtt kigondolnátok, vagy csak a vágy is kialakulna bennetek, Ő máris készen tartja számotokra az irányító erőket és a szükséges segedelmet.
Csak rajtatok múlik, az alázatotok szintjén, mikor mennyit fogadtok el belőle. Azért az emberi lélek helyesen teszi, ha ilyen tekintetben nem „akar”, hanem hagyja az ő mennyei Atyját akarni őáltala. A legnagyobb erény, amit az emberi lélek önmagából mint eredményt kifejthet: az engedelmesség. Mi nem adhatunk semmit, amit ne ő adott volna, csak egyet adhatunk a mi szabadakaratunkból, azaz abból, ami a miénk, és ez az, hogy a mi engedelmességünkkel hozzákapcsolódunk Istenhez. A többit mind ő végzi el mirajtunk.
Sokszor nagy, gondolkodó elmék körül összeroppan a világ, mert szükséges, hogy az a nagy emberi bölcsesség semmivé váljék, hogy az előtte fekvő igazságot megtalálhassa.
Amikor a lelkek valami igazságra rájönnek, valami igazságot megtanulnak, azt a szférákban nem érvényesíthetik, mert elméletileg nem lehet előrehaladniuk. Az ember bűnei, tévelygései hozták létre a természetes világot, és ez szükségképpen vonja maga után azt, hogy neki a természetes világon újra meg újra meg kell jelennie, ki kell venniük a részüket a természetben való munkából is, és a megtanult szellemi igazságot itt a természetben kell érvényesíteniük.
Ezeket az igazságokat kell nektek itt a földi életben érvényre juttatnotok. Azaz ha megtagadjátok magatokat, amikor másoknak szolgáltok és mások lelkéhez a jót, az igazat hozzáférhetővé teszitek: akkor olyan munkát végeztek, amely a legnagyobb eredményeket termi a földi ember számára.
Isten megváltó kegyelme kárpótol titeket minden olyan fáradozásotokért, minden megaláztatásotokért, minden szenvedésetekért, minden testi és lelki nyavalyáért, amelyet az ilyen földi életben el kell szenvednetek. Isten kegyelme kiszámíthatatlan mértékben hullatja rátok az ő áldását. Az én programom az, hogy a figyelmeteket felhívjam arra, hogy a földi életet minél jobban kihasználjátok az igazságnak és a szeretetnek érvényesítésében, az alázatosság gyakorlásában, a bűn megismerésében, megismertetésében és felbontásában, hogy védekezhessetek ellene.
Karsay István