A szellemi fénymunkásoknak
Részlet az “Ezoteriák” című kötetből
Az embernek kötelezettségei vannak, mégpedig elsősorban önmagával szemben. Elsősorban önmagába
kell tekintenie, hogy vajon a lelkét megtisztította-e már a
rosszindulattól, az emberszólástól, azoktól az emberies, kicsinyes,
gonosz érzésektől, amelyek elviselhetetlenné teszik az életet még azok
közt is, akik egy nemzetségbe, egy fajba, azt lehet mondani, egyetlen
családba tartoznak. Elviselhetetlenné teszik egymásra nézve az életet,
megakadályozzák a lelki fejlődést azzal a gyűlölettel, amellyel egymást
elnyomják, egymás érdekeit semmibe sem veszik.
Életetek próbára tesz
titeket, és számon kéri tőletek, hogy vajon az ő életének lapjait
elolvastátok-e, az ő igazságát tanulmányoztátok-e, igyekeztetek-e az ő
törvényét megismerni, és ha megismertétek, igyekeztetek-e azt
érvényesíteni? Mindezt számon kéri tőletek a lélek világában, ahol meg
kell jelennetek, amikor a földi élet kapuja bezárul mögöttetek.
Testvéreim, akik ezt olvassátok és befogadjátok, szakadjatok el azoktól,
akik csak külsőleg hirdetik a Krisztust, akik csak külsőleg örülnek a
karácsonynak. Ti nem állhattok meg úgy, mint a többi ember, ti nem
bízhatjátok magatokat az ár sodrására, nektek az árral szemben kell
haladnotok, nektek folyton fölfelé kell emelkednetek, a lelketekből
mindig olyan értékeket kell előhoznotok, amely értékek megütik a
mértékét annak az állomásnak, annak az igazságnak, amelynek a szintjén
vagytok.
Rátok az Úr munkát bízott, ti nem hallgathattok, amikor
beszélnetek kell, ti nem bújhattok el, amikor harcolnotok kell az
igazságért. Nektek az igazságért mindig helyt kell állnotok mind a
beszédben, mind az érzésben és cselekedetben, amikor az élet hív, hogy
cselekedjetek, beszéljetek, tegyetek hitet Róla, Istenről, az ő
igazságáról.
Ti nem mehettek azon az úton, amelyen a tömeg jár, ti
nem mehettek a széles országúton; nektek élnetek kell ezt az igazságot,
mert ti tudatára ébredtetek annak, hogy ti szellemek vagytok. Ez a tudat
kiemel titeket az átlagemberek közül. Jaj nektek, ha tévelyegtek, ha
hamis úton jártok, mert nektek világítanotok kell azon a sötét úton,
amelyen mi csapást vágunk előttetek!
Ezen az úton, a szellemek
útján nagy, sűrű és sötét áramlatok kavarognak, eltévelyedett szellemek
raja suhan át, hurcolja magával a tévelygését és keresi az alkalmat,
hogy hol ragaszthatja meg magát a gondolataival és érzéseivel, s hol
válthatja valóra azokat a törekvéseket, amelyek őt életében
űzték-hajtották.
Nektek világítanotok kell ezen az úton, hogy
ezeknek a tévelygő szellemcsoportoknak és szellemrajoknak irányát
megváltoztassátok; a ti szereteteteknek vonzónak kell lennie, a ti
hiteteknek világító fáklyának kell lennie, hogy a szellemrajok
felfigyelhessenek reá, és megállásra kényszerüljenek. Új utat, új célt,
új irányt kell mutatnotok, mert ők látják a ti lelketek érzéseit,
törekvéseit, igazságait; ők erre fel fognak figyelni. A bizonyosságot,
az igazságot kell az életetekkel megmutatnotok, hogy ők lássák, hogyan
kell élniük, hogyan kell cselekedniük. Ti emberek vagytok, a ti
állapototokban mintegy imbolygó, ragyogó kincs közepette éltek, merd ti a
választás szabadságában éltek.
Megjegyzés: Nemcsak a szellemvilág van ránk hatással, hanem mi is őrá. Egy megvilágosodó fénymunkás köré őrangyalaik számos szellemet rendelnek tanulni és a jó példa alapján megváltozni. Fel sem fogjuk, hogy a lelkünkből áradó szellemi fény mekkora áldás számukra, mekkora segítség. Náluk nics kendőzés, képmutatás, mert az ő világuk árnyék nélküli világ. Amit tőlünk kapnak végtelen hálára készteti őket és szeretetüket, rokonszenvüket az örökkévalóságra hozzánk köti, szellemi barátainkká válnak.