Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója. Lelki fejlődésében az intuíciós szinten állt, nagy beavatott volt. A szellemvilággal bármikor fel tudta venni a kapcsolatot, kommunikált velük. Az Akasha krónikából merítette ismereteit. Ezért megbízhatóan hiteles.
1861-ben született Krajlavecben. Abban az időben Magyarországhoz tartozott. Édesapja vasúti tiszt volt. Az állomás épületében laktak. Krajlavecben járta az elemi iskolát. Bár német nemzetiségűnek vallotta magát, perfektül beszélt magyarul.
Hat éves volt, amikor az első spirituális élmény érte. A vasúti állomás várótermében üldögélt, amikor váratlanul megjelent előtte nagynénje. Hozzálépett, majd azt mondta: Segíts nekem, mert sok bűnöm van, és te képes vagy rá, hogy közbenjárj érdekemben. Ezután eltűnt. Körülbelül két óra múlva tudta meg, hogy abba az időpontban halt meg a nagynénje, amikor éppen nála járt.
Rudolf Steiner előző inkarnációjában a XIII. században élt Krisztián Rosenkraiz néven. Száz évvel később újra született ugyanazzal a névvel. Mindkét életében a Rózsakeresztes Misztériumban tanított, amit előzően ő alapított meg. Erről Rudolf Steiner írt egy könyvet a Rózsakeresztesek teozófiája címmel. A könyv gyakorlatilag az antropozófia alapja.
Rudolf Steiner feladata az volt, hogy az ókor keleti filozófiáját átültesse a mai európai ember számára.
Az indiai ember testi felépítettsége, gondolkodása jelentősen eltért a mai nyugati emberétől. Annak ellenére, hogy napjainkban jelentős érdeklődés mutatkozik a buddhizmus iránt, az a tudás már nem elég a mai ember szellemi fejlődéséhez.
Időszámításunk előtt a teozófia volt az uralkodó nézet. Ezt követte időszámítás után a filozófia, ami 2100-ig időtálló. 2100 után ezt a gondolkodást átveszi az antropozófia. A jövőben iskolában fogják tanítani. Rudolf Steiner az 1900-as évektől terjeszti a világban előadások és könyvek formájában. Ennek ellenére az emberek még ma sem ismerik. Ha találkoznak is vele, idegenkednek tőle.
Most nézzük a Bibliát.
Az evangéliumok Krisztus után az első és második században íródtak. Az események szellemi látás útján kerültek lejegyzésre. A négy evangélista közül Máté, Márk, Lukács csak részben volt beavatott. Tanítójuk segítette őket az evangéliumok megírásában. János, Krisztus legkedvesebb tanítványa, a teljes beavatás birtokában írta le a történeteket. Ebből következik, hogy ez az evangélium, ami a legteljesebben hiteles.
A mostani előadások a Föld és az emberiség teremtéséről szólnak. Ez nagyon hosszú és rendkívül bonyolult folyamat volt. De mielőtt hozzákezdenénk, fel kell idéznünk a János evangélium kezdő sorait: 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az ige. 2. Ez kezdetben az Istennél vala. 3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; 5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt.
Röviden és tömören tárja elénk a világ teremtését.
Most boncolgassuk e pár sor értelmét. Az ige, a rezgés, a szó. Minden, amit most magunk körül látunk rezgés eredménye. Az egész naprendszer szellemi eredetű, rezgés útján a szellemből keletkezett. Ez az anyag.
Az istenek rezgés útján tömörítették az anyagot, a tüzet levegővé, a levegőt vízzé, a vizet szilárd anyaggá. Ez mind az Istené volt, minden ő általa lett, nála nélkül semmi nem lett ami lett – írta János evangélista.
Ki volt az emberek világossága? Jézus Krisztus. Mi volt a sötétség, ami nem fogadta be a világosságot? Az emberiség. Hiába tett Krisztus Jézus oly sok csodát, az emberek nem tudták azt befogadni.
A Föld inkarnációi:
Ős Szaturnusz
Ős Nap
Ős Hold
Föld
Jupiter Vénusz Vulkán
Ős Szaturnusz – anyaga tűz, – nincs rajta élet, – megjelennek a fizikai test képződményei, – a tudat ásványi szinten van.
Ős nap – anyaga tűz és levegő, – megjelenik a fényéter, mint finom szubsztancia, – a fizikai test bővül, megjelenik a mirigyrendszer, nedvkeringés, szaporodás, – az életet az étertest biztosítja, – a tudat növényi szinten van.
Ős Hold
- anyaga tűz, levegő és víz, – a fényéter mellett megjelenik a hangéter, – a fizikai test bővül, megjelenik a táplálkozás, kiválasztás, légzés, növekedés, idegrendszer, – az élet bővül az asztráltesttel (lélekkel), – a tudat állati szinten van.
Föld – anyaga tűz, levegő, víz, föld (szilárd), – a fényéter, hangéter mellett megjelenik az élet-éter, – a fizikai test bővül a piros vérrel, – megjelenik az én (a negyedik test), – a tudat emberi szinten van.
Az istenek először a tüzet teremtették meg. Ennek a bolygónak a neve Ős Szaturnusz. Állaga csak tűzből állt. Még nem volt benne élet. De az ember fizikai testének első képződményei már megjelentek. Ez az oka annak, hogy ma a legtökéletesebb testünk a fizikai.
A pihenés elteltével ismét feléledt és új bolygó keletkezett az Ős Nap. Ez a Föld második inkarnációja volt. Kezdetben röviden megismételte az Ős Szaturnusz fejlődését, majd tovább fejlődött. Az istenek a tüzet tömörítették, ami levegővé, gázzá és füsté változott. A sűrű anyag mellett, megjelent az anyagában finomabb fényéter. Az éterrel együtt jelent meg a bolygón az élet. Az Ős Szaturnuszon még nem volt élet, az Ős Napon már igen. Az ember megkapta az étertestet.
A fizikai teste is tovább fejlődött. Megjelent a mirigyrendszer, az anyagcsere és a szaporodás szerve. Az ember tudata növényi szinten volt.
Az Ős Nap kiterjedése akkora volt, mint most a naprendszer a Jupiterig. Amikor teljesítette feladatát, szellemi állapotba ment át, pralajába.
A Föld fejlődésének harmadik inkarnációja az Ős Hold volt. Mint minden új bolygó, megismételte az előző bolygóállapotokat. Tehát az újraébredés után az Ős Hold anyaga kezdetben csak tűz volt, később levegő gáz halmazállapot. Mint új anyag megjelent a víz. A finom szubsztancia is bővült, a fényéter mellett megjelent a hangtér. Az ember megkapta az asztráltestet, illetve a lelket.
Az Ős Hold kiterjedése a mai Marsig terjedt. A bolygó később egy piskóta formát vett fel, ami ketté szakadt. A Nap kivált az Ős Holdból. Magával vitte a fényétert és a hangétert. Az ős Hold ezután kívülről kapta a fényt.
Az új bolygó lehetőséget adott a fizikai test tovább fejlődésére. Megjelent a táplálkozás, a kiválasztódás a légzés és az idegrendszer. Az ember tudata állati szintre emelkedett.
Amikor feladatát teljesítette, ismét egyesült a Nappal, majd szellemi állapotba ment át.
A fejlődés folytatódott. Új bolygó jelent meg, a Föld. Eleinte anyaga csak tűz volt, majd az istenek tömörítették és lett belőle levegő gáz, füst és víz. A további tömörítés hozta létre az új anyagot, a szilárdat a földet. A finom szubsztancia is tovább bővült, megjelent a fény- és a hangéter mellett az életéter.
A Föld ismét piskóta formát öltött és kivált belőle a Nap. Vele együtt távozott a fényéter és a hangéter is. A Föld rendkívül rossz körülmények közé került. A fény távozása miatt a Föld sötét volt és hideg. A sűrű köd nem engedte át a Nap fényét és melegét. Az ember–állatok úszva közlekedtek a föld felszínén. Testük összezsugorodott és megkeményedett. A még szellemvilágban élő szellememberek nem tudták felvenni fizikai testüket. Így a naprendszer más bolygóira menekültek. Csak néhány nagyon erős szellemnek sikerült felvenni ezt a kemény szűk burkot, hogy a már meglévő fizikai testek ne pusztuljanak el. Ezeket nevezték Ádámnak. Tehát Ádám nem egy ember volt, hanem egy szűk csoport. A Biblia itt kezdődik.
Ha így maradt volna a Föld, élőlényeivel együtt elpusztult volna. Ezért a Holdat káros anyagaival együtt el kellett távolítani. Ezért a Föld kilökte magából a salakanyagot.
A salakanyag távozása után a levegő kitisztult, a napfény áttörte a ködöt. A Föld ismét világosságot és meleget kapott. Az ember–szellemek kezdtek visszaszállingózni a Földre, és felvették azokat a fizikai testeket, amik most már tovább fejlődhettek.
Az emberi testek a mai szemmel nézve akkor még nagyon torzak voltak. Ma rá sem ismernénk. Két neműek voltak, férfi és nő egy testben. Ezt a Isten szétválasztotta, amik lélekpárokká lettek. Az inkarnációk folyamán a lélekpárok egyidőben testesültek meg. Ha rosszul bántak egymással, büntetésül más időpontban jelentek meg a Földön. A hosszú évek folyamán, úgy testben, mint lélekben, nagyon különbözőek lettek. Ezáltal nehézzé vált az egymáshoz való alkalmazkodás. Sok millió év után a lélekpárok ismét egyesülni fognak, egy emberré válnak.
Az inkarnációk körülbelül ezer évenként ismétlődnek meg. Azért telik ilyen hosszú idő a megtestesülések között, mert a Föld arculata ennyi idő alatt változik meg. Az ember megtestesülései alkalmával, új feladatokkal kell, hogy szemben találja magát. Az utóbbi időben ez már lerövidült, mert a fejlődés felgyorsult.
A legnagyobb változás az, hogy ember először itt a Földön kapta meg az ént. Ennek fizikai megfelelője a piros vér. Az én még gyenge. Az igazi ént Krisztus hozta el a golgotai misztérium által. A gondolkodás a tárgyi tudat szintjére emelkedett. Az állat–ember azáltal, hogy megkapta az ént, emberré vált. Ez a különbség az állat és az ember között. Míg az állatnak énképe van, az embernek éntudata. Ez nagyon lényeges!
A távoli jövőben a Föld újra egyesül a Holddal és a Nappal. Majd átmegy szellemi állapotba pralajába.
A jövőben még három inkarnációja lesz, a Jupiter a Vénusz és a Vulkán. Tehát most durván, a naprendszer életének közepén tartunk. A jövő témaköre később kerül megtárgyalásra.
Mundy Lea Antropozófia – az élet elixírje